Ez egy nagyon kedves történet és érteni vélem, hogy mit akarsz vele mondani. De ettől még a ,,story" sántít, nem életszerű.
Nem kell gyermekpszichológusnak lenni ahhoz (elég, ha az embernek születnek gyerekei, akik a szeme láttára felnőnek és látja őket óvodában, iskolában), hogy tudja: a gyerek illetve a gyerekek nem így ,,működnek", akarom mondani viselkednek. Hanem éppen ellenkezőleg. És ez azt hiszem abszolút kultúrafüggetlen viselkedésmód.
De ettől még nagyon jó, hogy ilyen pozitív élményeid voltak a Bécsben élő magyarokról, mert nekem is hasonlóak. Itt a magyarok túlnyomó része segítőkész és amennyire lehet, összetartó. Gott sei Dank...